10958212_10202318447081962_1750944217_n-01

Ohmega

2006-ban kezdtem el elektronikus zenét hallgatni, akkoriban leginkább progresszív house és techno vonalat. Már akkor lenyűgöztek az élő felvételes mixek, és elhatároztam, hogy a jövőben én is ezt szeretném csinálni. Később rendszeresen látogattam az ilyen jellegű bulikat, igyekezve magamba zárni az ottani hangulatot, és ellesni a sztár Dj-k technikáit. Tetszett, ahogy a közönség minden újabb hangra, minden kiállásra valamilyen reakcióval válaszolt, egyszer magasba tett kézzel tombolt, máskor széles mosollyal behunyt szemmel lötyögött. Pár évre rá, megvettem az első keverőpultom, és nekiálltam otthon gyakorolni, hogy egyre jobb és jobb lehessek. Folyamatosan nyomon követtem a legújabb kiadványokat a kedvenc előadóimat, és a mixek valahogy összeálltak a fejemben. Ekkoriban nem volt lehetőségem bulikon fellépni, inkább csak magamnak és a baráti társaságnak készítettem őket. Számomra a Dj-zés egy önkifejezés, soha nem divatból csináltam én akkor is gyártottam a mixeket ha rajtam kívül senki nem hallgatta azokat. Mindig magamat szerettem überelni, mindig eggyel jobbat akartam mint az előző volt. 2010 környékén kezdtem megismerkedni a psychedelic világával, ezzel az életfelfogással, így gondolkodó emberekkel, elkezdtem leginkább psychill és psydub zenéket hallgatni, de keverésnél még mindig a tech-house, minimal vonalat választottam. De maga a felfogás, a spirituális beállítottság mindig is közel állt hozzám. 2012-ben találkoztam Wape-val, akivel kiderült, hogy van egy közös hobbink, felajánlotta, hogy tud nekem bulikon helyet szerezni, feltéve, ha nem tech-house, hanem progresszív goa zenét játszok. Ezt a stílust valahogy sosem vizsgáltam meg közelebbről, de mondván, hogy nyitok az új felé, ellátogattam egy bulira, ahol ő is fellépett, több neves hazai Dj-vel. Ahogy a tánctéren pattogtam, realizálódott bennem, hogy ez nem is különbözik annyira azoktól a zenéktől, amiket eddig játszottam, úgyhogy a buliról hazaérve elkezdtem beleásni magam ebbe a műfajba. Nagyjából 2 hét múlva már fel is léptem egy afteron a a Psychedelia Crew jóvoltából. Ekkora még teljesen új volt számomra minden, az emberek, a dekók, a zenék, de mégis azt éreztem, hogy valahogy mindig is ide tartoztam, csak nem tudtam róla. Azóta megismertem a nagy művészeket, a nevesebb kiadókat, a különböző stílusirányzatokat. Az első Ozora fesztiválom tette fel az i-re a pontot, amikor is végleg eldöntöttem, hogy ebben a stílusban maradok. Ahol a természet, a spiritualitás és az elektronikus zene találkozik, ott az én helyem. Nagyon jól esett több helyről is visszahallani, hogy jól csinálom amit csinálok, újoncként pedig megtiszteltetés volt olyan emberekkel egy színpadon zenélni, akik már tízen-x éve ebben a világban pörgetik a lemezeket. Mindig is tisztelettel és alázattal fordultam a nálam idősebb és tapasztaltabbak felé és ezt a jövőben is megtartom. Szeretném visszaadni a táncparketten lévő embereknek mind azt az élményt, amit én kisebb koromban átéltem a progresszív bulikon, csak egy új köntösbe csomagolva. Nekem a legnagyobb elismerés, ha mosolygós embereket látok velem szemben táncolni és átadhatom nekik mindazt, amit én is kaptam akkor amikor még én álltam a tánctéren és arról álmodoztam, hogy egyszer majd én húzom a talp alá valót fent a lejátszók mögött.