Terence McKenna: Dreaming Awake at the End of Time – 1/3

Terence McKenna: Dreaming Awake at the End of Time – 1/3

Terence McKenna amerikai filozófus, pszichonauta, etnobotanikus, előadó és szerző volt. Előadásainak főbb témái közé tartoztak a pszichedelikus drogok, növény alapú enteogén anyagok, a sámánizmus, a metafizika, az alkímiai, nyelv és kultúra, technológia, valamint teóriák az emberiség tudatának eredetéről. Széleskörű látásmódja, véget nem érő, poétikus mondatai és mindent átfogó, mégis koherens csapongása a fent említett témák között rendkívül nehézzé teszi egy-egy előadása összefoglalását. Éppen ezért formailag az összefüggő szöveg helyett inkább a rövid magyarázatokkal kísért idézeteket és aforimákat választottam, mivel McKenna mondatai a teljességből kiragadva is éppen eléggé elgondolkodtatóak és szórakoztatók; és talán némileg közelebb állnak a magyar pszichedelikus közösség ízlésvilágához, mint Paulo Coelho, vagy Oravecz Nóra. A sorozat szövegei azokhoz a PsyInfo olvasókhoz szólnak, akik bár kíváncsiak, érthető okokból mégsem veszik a fáradtságot, hogy végignézzenek/-hallgassanak egy rossz minőségű, két órás videóanyagot, vagy egyszerűen csak nem beszélnek angolul.

Első körben egy nem túl specifikus, átfogóbb előadás ismertetését választottam, mely hosszára való tekintettel több körben lesz közölve. Címe: „Dreaming Awake at the End of Time”, mely szabados fordításban nagyjából ennyit tesz: „Álmodni éberen az idők végén”. Az előadás anyaga San Franciscoban került rögzítésre 1998. december 13-án. Az akkor 52 éves Terence McKenna egy olyan hét vége felé töltötte meg hangjával a zsúfolt előadótermet, mely során már túl volt 3 előadáson és 2 rave-partyn. Ebből kifolyólag úgy érezte, ha valamikor, hát azok között a körülmények között nem eshet nehezére beszélnie azokról a dolgokról, melyekről vehemensen és sűrűn állította, hogy a társadalomnak szabadon és könnyedén kellene beszélnie. Alaptézisnek egy idézettel – „People are aslepp. / Az emberek alszanak.” – nyit, mely George Gurdjiefftől számrazik, s amely beindítja McKenna gondolatritmusának nyughatatlan motorját. Térjünk akkor rá a rövid, összefoglaló célú idézetekre és aforizmákra!

„Minden előadás egy kiterjedt metafora.”

Mit jelent az: „ébren lenni”? Az ember ott van ébren, ahol a fizika törvényei tökéletesen funkcionálnak és működtethetők. Spirituális értelemben ez a kifejezés mindig impikálja egyfajta felsőbb tudat megjelenését és tisztánlátását. Ez a realista ember számára evidencia. De mit mond a felsőbb tudat megjelenéséről, a „találkozásról” egy pszichonauta?

Kapcsolatot teremteni a kozmikus kacagással nem más, mint érezni az okozatok áramlását, amit az egyidejűség hullámai gerjesztenek a véletlenszerűség mélységeiben.

Ennek az állapotnak az elérésének előfeltétele kell, hogy legyen egyfajta öntudatlanság, amitől az ember elszakadhat. A kulcs a változás.

Mikor az ember úgymond „szemével már nem a labdát követi”, átmeneti állapotba kerül. Ébrenlét és alvás közti állapotba.

Valaki egyszer azt mondta: a yin-yang szimbólum üzenetének lényege nem a fekete és a fehér oldal egymást kiegészítő összességében rejlik, hanem hogy felhívja a figyelmet a szélekre és az érintkező felületek találkozására. A határmezsgyére. Az elalvás és a ébredés pillanatának megfigyelése gyakorlati értelemben is közelebb visz ennek a megértéséhez.

McKenna alapkoncepciója: A Föld egészén az emberek egy része mindig alszik míg egy másik részük ébren van. Amennyiben a világ szellemét az emberek kollektív tudatalattija alkotja, akkor az emberiség tudata sohasem totálisan éber, vagy alvó. A kérdés csak, hogy vajon miért hisznek az emberek ilyen fura dolgokban egyáltalán?

Jelenleg a Földön nem létezik globálisan elfogadott világnézet. Kinek a kvantumfizika, kinek az arkangyalok jelentik a választ ugyanarra a kérdésre, s a két dologban két ember egyenlő mértékben képes hinni! A szorongás dimenziójában élünk. Arról, hogy mi irányítja a világot, képregények és összeesküvéselméletek szólnak? Mint az óvodában…

Az igazság a valóságról: senki sem irányít. Ezt az egész masszát a dinamika és a káosz egyenletei uralják. A valóságot irányítani olyan, mint egy álmot próbálni kontroll alatt tartani.

Nem az van, hogy az alvás rossz, az ébrenlét pedig jó. Az embereknek csupán azt kellene megérteniük, hogy a végtelen számú lehetőségből ők választanak. (Mint ahogy ők választanak az ébrenlét és az alvás közötti végtelen számú állapotból is.)

A világ amelyben élünk, az egyfajta narratív motor. Mégis, akármerre nézünk, azzal szembesülünk, hogy a kozmikus tudatból letöltött lehetőségek hordozója a legtöbb ember életében a szeretet. Vegyük a következő példát: takarító vagy a Microsoftnál. Egy szép nap meglát téged a vezérigazgató lánya és beléd szeret, te meg őbelé. Pusztán idő kérdése, hogy az 5 közös gyereketek mikor végez az ország legjobb egyetemein.”